12.1. - Boldog Stepinac Alajos püspök, vértanú (G)
Stepinac Alajos 1898. május 8-án született a horvátországi Krasicében.1924 és 1931 között a Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként Rómában tanult. Mindössze három évvel a hazájába való visszatérése után elöljárója javaslatára zágrábi koadjutor-érsekké nevezték ki, és 1934. június 24-én püspökké szentelték. A második világháborút követo években a kommunista jugoszláv vezetés mindent megtett, hogy gyengítse a katolikus egyházat. Céljuk elérése érdekében Stepinac érseket is többször kihallgatták, és mivel nem volt hajlandó követeléseiknek eleget tenni, 1946. szeptember 18-án letartóztatták. Ugyanezen év október 11-én tizenhat év szabadságvesztésre és kényszermunkára ítélték. 1946-tól 1951-ig a lepoglavai börtönben tartották fogva, majd 1951-tol szülofalujában volt háziorizetben. Itt hunyt el, 1960. február 10-én. Zágráb hos püspökét, aki idoközben az Istenhez és Egyházhoz való huség jelképévé vált, elismerése jeléül XII. Piusz pápa 1953-ban bíborosi címmel tüntette ki.
4.2. - Boldog Acquaviva Rudolf és Boldog Berno Péter szerzetesek, vértanúk (G)
Acquaviva Rudolf 1550. október 2-án született az abruzzókbeli Atriban. 1568-ban Rómában belépett a jezsuita rendbe. A S. Andrea al Quirinale novíciusházban növendéktársa volt Kosztka Szent Szaniszlónak, akinek ünnepét (nov. 13.) közösségünk minden évben a novíciátus egykori templomában üli meg. 1574 és 1577 között a Collegium Germanicumban lakott, mint a filozófia repetítora. A kollégiumból az indiai missziókba küldték. 1578-ban érkezett meg Goába. 1580-tól 1583-ig Fatipurban muködött, Akbar nagymogul udvarában. Bár sikerült jó kapcsolatot kiépítenie az uralkodóval, annak megtérésére mégsem került sor. 1583-ban a Goától délre fekvo Salsett-félsziget missziójának vezetésével bízták meg. A missziós munkát nehezítette, hogy a portugál gyarmatosítók több helyi pagoda-templomot is felgyújtottak, ami az oslakosok körében zavargásokat váltott ki. Acquaviva Rudolfot 1583. július 15-én, az új missziós területén tett egyik legelso körútja alkalmával felkelok egy csoportja megtámadta és megölte. Vele együtt halt meg svájci származású rendtársa, Berno Péter is, aki 1552-ben született a tessini Asconában. Már a Collegium Germanicumból jól ismerték egymást, ahol Berno Péter a növendékek egy tíz-tizenkét fos csoportjának prefektusaként muködött. 1577-ben belépett a jezsuita rendbe, majd miután Lisszabonban befejezte novíciátusát, 1579-ben érkezett Goába. Vértanúhalála elott a Salsett-félszigeten sikeres hithirdetoi tevékenységet folytatott.
4.3. - Sel. Zoltán Lajos Meszlényi, Bischof und Märtyrer (G)
27.4. - Kaníziusz Szent Péter szerzetes, egyháztanító, kollégiumunk templomának védoszentje (H)
1521. május 8-án született a németalföldi Nimwegenben. Fiatalsága évtizedeiben terjedt el Észak-Németországban a protestantizmus. Tanulmányait Kölnben végezte, ahol 1543-ban belépett a jezsuita rendbe, elsoként a Német-Római Birodalom polgárai közül. Életének következo huszonöt évét annak szentelte, hogy tanításával, igehirdtésével és irodalmi munkásságával visszavezesse a németséget a katolikus hitre. Több katekizmust is összeállított, melyek évszázadokon keresztül megorizték jelentoségüket. 1556 és 1569 között a rend északnémet provinciájának elso elöljárója volt. Részt vett a birodalmi gyuléseken és hitvitákon, ahol többek között azért küzdött, hogy a katolikus fejedelmek küldjenek növendékeket a Collegium Germanicumba. A kollégium sorsát szívén viselte, és elévülhetetlen érdemeket szerzett a XIII.Gergely-féle, 1573-as ún. újraalapítás és az 1583-as konstitúciók megfogalmazása kapcsán. 1580-ban a svájci Freiburgba kapott megbízatást, ahol 1597. december 21-én, az általa alapított kollégiumban hunyt el.
28.5. - Boldog Johnson Róbert áldozópap, vértanú (G)
Robert Johnson 1545-ben született az angliai Worcestershire grófságban. 1572-ben lépett be a Pontificium Collegium Germanicumba, mivel akkor még nem volt Rómában külön angol kollégium. Három év múlva, 1575-ben a franciaországi Douay szemináriumába ment. 1576-ban, immár papként tért vissza hazájába, ahol 1570 óta, amikor is V. Piusz pápa kiközösítette I. Erzsébet angol királynot, a katolikus vallás nyilvános gyakorlása lehetetlenné vált. A pápa követelése, miszerint a szakadár királynot akár eroszakos úton is el kell távolítani a trónról, ahhoz vezetett, hogy a katolikus valláshoz, és így a pápához való huség a felségárulással vált egyenlové. A királyno, mivel fo ellenfele a katolikus Stuart Mária volt, hatalmának biztosítása érdekében mindent megtett azért, hogy elfojtsa a hazaárulónak bélyegzett katolikusok hitét. Robert Johnsont, a titokban muködo fiatal papot egy áruló feljelentése alapján 1580-ban letartóztatták és a Tower börtönébe zárták. Két év fogság és különbözo kínzások után 1582. május 28-án, a londoni Tyburn téren felségárulás vádjával kivégezték.
9.6. - Szent Primusz és Felíciánusz vértanúk (g)
Római vértanúk, akiknek sírját a Via Nomentana 15. mérföldkövénél tisztelték. A legenda szerint a Diokleciánusz-féle keresztényüldözés idején végezték ki oket. I. Theodor pápa (642-649) maradványaikat átvitette a Santo Stefano Rotondo templomba, ahol tiszteletükre külön kápolnát építtetett. Ez volt az elso alkalom, hogy vértanúk ereklyéit a városfalakon belülre hozták. A két vértanú ünnepi miséjét már az V. századi Sacramentarium Gelasianum is tartalmazza.
1.7. - A Santo Stefano Rotondo templom szentelési évfordulója (H)
A Santo Stefano Rotondo templom Szimpliciusz pápa (468-483) idején épült. Nagy Szent Gergely pápa 590-ben kolostort alapított mellette, amit 1450-ben a magyar alapítású pálos szerzetesek kaptak meg. A kollégium történetében azért jelentos ez a templom, mert 1579-ben, a Collegium Hungaricum alapításakor a hozzá tartozó kolostorral és annak földbirtokaival együtt a fenntartáshoz szükséges anyagi alapot alkotta. Így a Collegium Germanicummal való egyesüléskor mintegy a Collegium Hungaricum “hozományának” tekinthetjük.
27.7. - Szent Pásztor áldozópap (g)
Szent Pásztor kilétérol semmiféle történelmi adat nem áll rendelkezésünkre. Két legendás elbeszélés is tudósít az életérol. Az egyik szerint Pastor római pap volt, aki a késobbi vértanú testvérpárral, Praxédisszel és Pudenciánával állt kapcsolatban, és aki a Szent Pál leveleibol ismert Timóteussal levelezett. A két novér apja, Pudensz szenátor volt az, aki a hagyomány szerint vendégül látta Szent Pétert római tartózkodása idején. Egy másik legenda szerint valójában mintegy száz évvel késobb élt. Ezt támasztaná alá az a hagyomány is, miszerint Praxedisz Antonius Pius császár (138-161) keresztényüldözése alatt halt vértanúhalált. Szent Pásztor tisztelete annyiban jelentos a kollégium életében, hogy a kollégium nyaralójának, a Gallicano mellett fekvo San Pastore villának templomát az o tiszteletére szentelték. A helyi hagyomány szerint a nyaraló Pudensz szenátor egykori birtokán épült.
31.7. - Loyolai Szent Ignác áldozópap, rendalapító, kollégiumunk védoszentje (H)
Szent Ignác 1491-ben, Inigo néven született Baszkföldön, a nemes Loyola család legifjabb sarjaként. Fiatalkorát udvaroncok és katonák társaságában töltötte. Az 1521-es pamplonai csatában súlyosan megsebesült. A betegágy magányában figyelt fel az ot befolyásoló lelkek megkülönböztetésének lehetoségére. A jó lelket követve elhatározta, hogy a világi hírnévre való törekvés helyett Isten nagyobb dicsoségét fogja keresni. Párizsi tanulmányai alkalmával társakat gyujtött maga köré, akikkel 1534-ben fogadalmat tett azzal a szándékkal, hogy egészen Krisztus földi helytartójának rendelkezésére bocsátják magukat. Közösségük, melynek a “Jézus Társasága” nevet adták, 1540-ben nyerte el a pápai jóváhagyást. Szent Ignác egészen 1556. július 31-én bekövetkezett haláláig dolgozott a rend alapszabályain. Ezekben visszatükrözodnek az új közösség elso tapasztalatai, mint ahogy Lelkigyakorlatok c. muve is a lelkek megkülönböztetésének személyes élményén alapul. Szent Ignác 1552-ben Morone bíborossal együtt elérte a pápánál a Collegium Germanicum megalapítását, a reformáció térhódításától fenyegetett Német-Római Birodalom vallási megújítása érdekében. Ezért ot, mint alapítónkat, a kollégiumban a mai napig “Szent Ignác atyánk” néven tiszteljük.
30.10. - Boldog Romzsa Tódor püspök, vértanú (G)
Theodor Jurij Romza 1911. április 14-én született a kárpátaljai Nagybocskón, görög katolikus család gyermekeként. 1930-ban püspöke a Collegium Germanicum et Hungaricumba küldte, ahová október 30-án lépett be. 1934-ben átköltözött a római orosz kollégiumba (Russicum), ahol 1936. november 11-én pappá szentelték. Hazájába visszatérve mint muvelt és buzgó lelkipásztor, ugyanakkor politikai kérdésekben visszafogott ember nagy tekintélynek örvendett. 1944. szeptember 24-én az ungvári székesegyházban püspökké szentelték. Ugyanezen év októberében a Vörös Hadsereg megszállta Kárpátalját. A politikai vezetés arra törekedett, hogy a görög katolikus egyházat, Rómától elszakítva, a moszkvai patriarkátus alá rendeljék. Ügyüknek szerették volna megnyerni a fiatal munkácsi püspököt, aki azonban elutasította oket: “Inkább meghalok, semminthogy eláruljam az igaz hitet!” Ezzel a sorsa megpecsételodött. 1947 oszén, egy templomszentelésrol hazafelé tartva teherautóval lovaskocsijának hajtottak, és rá is lottek. A súlyosan, de nem életveszélyesen megsebesült püspököt kórházba szállították, ahol pár nappal késobb, 1947. november elsején a titkosrendorség megmérgezte.
20.11. - Kollégiumunk templomának szentelési évfordulója (H)
Amikor 1886-ban a kollégium a S. Nicola da Tolentino utcában lévo épületbe, az ún. Palazzo Costanziba költözött, még nem volt saját temploma. Az 1889-re elkészült templomot eloször csak megáldották, mivel védoszentjéül Kaníziusz Pétert szerették volna. Ahhoz viszont, hogy az o tiszteletére templomot szentelhessenek, szenttéavatásáig, 1925. november 20-ig kellett várni. Miután ez az elso templom, a kollégium régi épületével együtt, városrendezési munkáknak esett áldozatul, a mostani templom 1948-49-ben épült fel. 1949. október 8-án áldotta meg Janssens jezsuita generális. Felszentelésére 1950. április 26-án került sor. A templom titulusának megválasztására az 1950-es Mária-év és Szuz Mária mennybevételének dogmája is hatással volt. Így az új templomot Szuz Mária Istenanyaságának tiszteletére szentelték, melynek a liturgikus reform elotti ünnepnapján, október 11-én mutatják be a kollégium növendékei elso szentmiséjüket. Ezzel “a valódi, hamisíthatatlan máriás lelkület, amely mindig is kiemelkedo jellemzoje volt a kollégiumnak, egy új, látható kifejezést nyert.” (KB1950, H.I) Kaníziusz Szent Péter, mint “patronus atque principalis” a kollégium új templomának második védoszentje.
28.11. - Szent Korösi Márk áldozópap, vértanú (G)
Marko Krizevcanin 1589-ben született a horvátországi Korösön. Gyermekkorától kezdve kitunt mély vallásosságával. Gráci tanulmányai után 1611-ben felvették a római Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricumba. Teológiai tanulmányait fényes sikerrel befejezve, 1615-ben immár papként tért vissza hazájába, ahol elsosorban a katolikus hit védelméért és megerosítéséért küzdött. Pázmány Péter, Magyarország prímása felfigyelt a tehetséges fiatal papra, és az esztergomi foszékeskáptalan kanonokává tette. A Bocskai-féle felkelés idején a katolikusok támogatására Kassára ment. 1619. szeptember 7-én I. Rákóczi György kálvinista hajdúi, két paptársával együtt borzalmasan megkínozták, majd lefejezték. X. Piusz pápa 1905-ben boldoggá, II. János Pál pápa pedig 1995-ben, szlovákiai útja alkalmával szentté avatta. Sírja a nagyszombati orsolyita templomban található.
5.12. - Szent Száva apát (g)
Szent Száva 439-ben született a kappadóciai Cezáreában. A Szentföldön élt remeteként, és miután egyre több tanítvány csatlakozott hozzá, Jeruzsálem mellett remetetelepet alapított. 532-ben hunyt el. Miután a Szentföld 636-ban a szaracénok kezére került, a remeték közül sokan nyugatra menekültek. Rómában kolostort építettek, és azt alapító atyjukról nevezték el. Miután a kolostor ebben a formában az évszázadok során tönkrement, a X. században a bencések vették át a keleti szerzetesek helyét. Bár az apátság Cluny támogatását is élvezte, a bencéseknek sem sikerült a szerzetesi élet színvonalát tartósan megorizni. A XV. században már a hanyatlás jelei mutatkoztak. 1573-ban XIII. Gergely pápa az apátság templomát és birtokait a Collegium Germanicumnak adományozta. Így került Szent Száva a kollégium liturgikus naptárába. A XIX. századtól mintegy százötven évig a San Saba kolostor volt a kollégium nyaralója, ahol a növendékek a csütörtöki szabadnapot tölthették. 1930 óta a templom plébániatemplom, ellátásával a jezsuitákat bízták meg.
26.12. - Szent István elso vértanú (F)
Eigenfeiern von Messe und Stundengebet
Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum, Rom, 2006.
Gebet der Kollegsgemeinschaft
Gott, unser Vater, im Vertrauen auf deine überreiche Güte
beten wir für die Kollegsgemeinschaft
und alle, die mit ihr verbunden sind.
Schenke den Verkündigern des Evangeliums deine Kraft;
denen, die in der Ausbildung stehen, deinen verwandelnden Geist;
den Menschen, denen wir begegnen werden, deine Nähe;
unseren Freunden, Wohltätern und Gästen deine Menschenfreundlichkeit;
unseren Verstorbenen deinen Frieden;
allen aber die Gnade, in deiner Wahrheit, Freiheit und Liebe geeint zu sein
darum bitten wir durch Christus, unsern Herrn.
Amen.