Háttér
A Római Kúria megfigyelői számára a 16. század közepén világos volt, hogy a reformáció előretörését a Német Nemzetiségű Szent Római Birodalomban nem fogja lassítani a papság reformja magában a birodalomban.
A kollégium alapítása
Ebben a helyzetben, Morone bíboros vezetésével és Loyolai Ignáccal, a Jézus Társasága alapítójával együttműködve, III. Julius pápát rábeszélték, hogy Rómában alapítson szemináriumot a német nyelvterületről származó diákok számára.
Jezsuita eszmék
A ház vezetését a fiatal Jézus Társasága kezébe adták. Maga Ignác írta meg a Collegium Germanicum első szabályzatát: többéves tudományos, elsősorban teológiai tanulmányok, a rend lelkiségén alapuló vallásos-morális életmód a jezsuita rendtől átvett szigorú napirenddel, pappá szentelés vétele, felkészülés a lelkipásztori feladatokra, tanulmányok után hazatérés.
Miután a Collegium Germanicumot 1552. augusztus 31-én a “Dum sollicita” pápai bullával jogilag megalapították, 1552. október 28-án bemutatták a római nyilvánosságnak.
A kollégium és a nemesség
Ezen irányelvek újszerűsége akkor válik világossá, ha belátjuk, hogy a német birodalmi egyház az 1803-as szekularizációig a nemesség által vezetői szinten uralt egyház volt, amelyben egy rövid – gyakran kánonjogi – képzés elegendő volt a vezetői pozíció betöltéséhez, a pappá szentelés nem volt szükséges, és az adminisztratív feladatok és a ranghoz illő arisztokratikus életmód állt az előtérben. A Collegium Germanicum történetét a régi birodalmi egyház végéig tehát szintén az a törekvés jellemzi, hogy az alapító és alapítási eszményt az egyházpolitikai valósággal való szembesülésben a lehető legépebben megőrizze. Ennek során a rend nem tudta – és olykor nem is akarta – megakadályozni, hogy a kollégium időnként kifejezetten arisztokratikus kollégiummá alakuljon, hiszen a 16. század végétől a Szentszék kinyilvánított akarata szerint számos potenciális kanonok és püspök kellett, hogy kikerüljön belőle, hogy a birodalom egyházi struktúráinak folyamatosságát a megfelelő jelöltek kinevezésével biztosítani tudja.
Alapítvány
A Collegium Germanicum csak 1573-ban kapott megfelelő anyagi alapot XIII. Gergely pápától, aki kiterjedt földterületeket és birtokokat ruházott át a kollégiumra, amelyek bevételéből általában legfeljebb száz diákot támogattak, hogy a rend tandíjmentes oktatásának elve fennmaradhasson.
Egyesülés a Magyar Kollégiummal
1580-ban XIII. Gergely pápa egyesítette a Collegium Germanicumot a Collegium Hungaricummal a Collegium Germanicum et Hungaricum nevű szervezetben. Az egyesülés gazdaságilag szükséges volt, és tartalmilag is volt értelme, hiszen a pápa úgy látta, hogy a katolikus egyházat mindkét birodalomban egyformán fenyegeti a reformáció, és a papok “a hit félelmet nem ismerő harcosainak” (megfogalmazás a Germanicum alapító bullájából) képzésében látta az egyház segítségét a magyar korona területén.
A kollégium válságban
A jezsuita rend 1773-as feloszlatása nem jelentette a kollégium végét. Az oktatás az egyházmegyei papok irányításával folytatódott. 1781-ben II. József császár államegyházi intézkedései során megtiltotta, hogy az uradalmából származó diákok Rómában tanuljanak, és a Collegium Germanicum et Hungaricumban tartózkodjanak. Ehelyett a felső-itáliai kollégium alapításának pénzéből megalapította a paviai Germanicum et Hungaricumot. Ezt a főiskolát 1798-ban zárták be. (Ma az épületben a Collegio Fratelli Cairoli működik.) A külföldi papságnak a francia megszálló hatóságok általi kiutasítása Rómából 1798-ban gyakorlatilag megállította a római kollégium életét.
Újjászervezés
A tanulmányok csak 1818-ban kezdődtek újra fokozatosan. 1824-ben XII. Leó pápa a mai formájában intézményként szervezte újjá a kollégiumot. Az újjáalakult kollégiumra jellemző volt, hogy még szorosabban kötődött a Jézus Társaságához. Míg az 1798 előtti időkben a pápa helyetteseiként bíborosok gondoskodtak a kollégium ügyeiről, addig ez a feladat mostantól a Jézus Társasága általános főnökére hárult. A rend és a kollégium között térben is nagyobb volt a közelség, mint korábban. Az újjáalakult kollégium kezdetei a rend egyik, a vallási közösséghez szorosan kötődő házában zajlottak, és csak 1927 óta különült el térben is a kollégium és a vallási intézményektől.
Rómaiság
Az Államegyház, a Kulturkampf és a jezsuitaellenes törvényhozás, amely akadályokat gördített a római tanulmányok útjába, beleértve a későbbi munkavállalás tilalmát és diszkriminációját, valamint a római iskola neo-skolasztikus teológiájára való büszkeség a 19. században a diákok lehető legnagyobb mértékű azonosulásához vezetett a pápával és a renddel.
Kapcsolat a származási országokkal
A Collegium Germanicum et Hungaricum hallgatói csak a 20. századi konkordátumokkal érték el a jogegyenlőséget Németországban és Ausztriában, amelyekben a római diplomát az állam a hazai egyetemen szerzett végzettséggel egyenértékűnek ismerte el. Ettől kezdve a kollégium végzősei ismét jelentős számban adtak püspököket és egyetemi professzorokat a német nyelvterületen, míg a megelőző évszázadban inkább csak kivételnek számítottak ezekben a funkciókban.
Problémák és új lehetőségek
A Collegium Germanicum et Hungaricumnak nagy ügyességgel sikerült túlélnie a különböző politikai zavarokat 1870-től (az egyházi javak kisajátítása az egyesült Olaszországban) 1945-ig (kommunista agitáció a nagybirtok ellen), bár az első világháború miatt a Collegiumot Innsbruckba kellett áthelyezni, miután Olaszország 1915 és 1919 között belépett a központi hatalmak elleni háborúba. A kollégium történetében 1989 után új szakasz kezdődött, amikor a vasfüggöny leomlása újra lehetővé tette a kollégium régi nemzetköziségét.