Héttemplom-zarándoklat

„Nagy örömmel köszöntöm a német ajkú zarándokokat, akik eljöttek ma az Úrangyala-imádságra, és különösképpen köszöntöm a héttemplom-zarándoklat részvevoit a Collegium Germanicum et Hungaricum-ból.” Ezekkel a szavakkal fogadott bennünket XVI. Benedek pápa 2006. március 26-án a Szent Péter-téren, mintegy lezárva idei héttemplom-zarándoklatunkat. A Szentatya köszöntésére boldog ujjongással válaszoltunk.

Minden évben, szokás szerint Nagyböjt 3. vasárnapján mindnyájan kora reggel útra kelünk. Ezen a napon a szentmise a falakon kívüli Szent Lorinc-templomban van (S. Lorenzo fuori le Mura), amely szintén egyike a hét ún. stációs templomnak. Mindezzel egy római hagyományt követünk, melynek eredete visszanyúlik a késoantik korba. Számos emlékiratban és a zarándoklatokról szóló tudósításokban találunk leírásokat erre vonatkozóan. Az ún. héttemplom-zarándoklat felelevenítése Néri Szent Fülöp nevéhez fuzodik. 1552-ben – amely egyben kollégiumunk alapításának éve is – az o vezetése alatt néhány pap elkötelezte magát a közös imádságos életre, és ezzel megalakult az oratoriánusok rendje. Szent Fülöp egyfajta koraújkori ifjúságnevelési programot indított útjára. Fiatalokat gyujtött maga köré, akiknek prédikált, közös foglalkozásokat, zarándoklatokat szervezett, és a héttemplom-zarándoklatot is egyfajta vidám rendezvénnyé formálta, énekkel, közös uzsonnával és természetesen imádsággal. Noha kezdetben csak egy kis csoport végezte, késobb ez a tavaszi zarándoklat egész Róma számára egy nagyjelentoségu vallási eseménnyé notte ki magát, amely vagy Húsvét közeledtével, vagy még a farsang idején zajlott, és ezzel mintegy ellensúlyt képezet a számos kocsmai kicsapongással szemben. A zarándoklat napján a hívek a Szent Péter-bazilika elott gyülekeztek erre az egész napos eseményre, amely a Santa Maria Maggiore-bazilikánál zárult.

Ez a nap számunkra reggel 6 órakor a kollégium templomában veszi kezdetét a zarándokok megáldásával, majd utána kis csoportokban a Néri Szent Fülöp által meghatározott útvonalon indulunk. Az elso szakaszt, amely a Santa Maria Maggiore mellett halad el, hagyomány szerint egészen a szentmise kezdetéig csendben tesszük meg. A kollégium egyik lelkiségi csoportja összeállított egy kis füzetet, amely segítséget nyújt a megfelelo részvételhez. Ez a füzet különféle imádságokat, valamint elmélkedésre, szemlélodésre alkalmas szövegeket tartalmaz, amelyeket az adott templomban, vagy a templomhoz közeledve lehet elvégezni. A zarándokok a hagyomány szerint e napon emlékeznek „Jézus hét útjára”, amelyet a szenvedése során végig kellett járnia. Ezek közül az elso a jeruzsálemi bevonulás; a második, amikor a húsvéti vacsora után tanítványaival az Olajfák hegyére ment; a harmadik, amikor elfogatása után Annáshoz, majd tole Kaifáshoz vitték; a negyedik, amikor Pilátushoz kísérték; az ötödik és hatodik, amikor Pilátus elküldte Heródeshez, majd Heródes visszaküldte Pilátushoz, és végül a hetedik maga az út a Golgotára. Megemlékeznek továbbá arról a hét alkalomról, amikor Jézus vérét ontotta; imádkoznak a Szentlélek hét ajándékának elnyeréséért. Mi is az o nyomukban járva, minden évben más belso tartalommal telítve, más szempontot kiemelve járjuk végig a hét templomot, tekintettel az éppen sorra kerülo templomban tisztelt szentre, vagy más különlegességekre. 2006-ban a korai kereszténység hitvallóinak sírjait állítottuk zarándoklatunk középpontjába.

A kollégium közössége a Szent Lorinc-bazilikában vesz részt a szentmisén. A jeles vértanú tiszteletére Nagy Konstantin korában emelt sírtemplom a késobbi korokból származó épületrészek ellenére napjainkig megorizte ókeresztény jellegét. A szentmise után a bazilika elotti szép téren fogyasztjuk el közösen az ízletes reggelit, és erot gyujtünk a nap további részére.

Utunk következo állomása a „Jeruzsálemi Szent Kereszt-templom” (S. Croce in Gerusalemme), melyet szintén Nagy Konstantin építtetett, hogy méltó helyet biztosítson az édesanyja, Heléna császárné által Palesztínából hozott Szent Kereszt-ereklye számára. A templomot késobb jelentosen átépítették. Innen továbbhaladva érkezünk meg a lateráni Szent János-bazilikához (S. Giovanni in Laterano), mely tulajdonképpen Róma püspöki székesegyháza.

Az ismert legendának emléket állító „Quo vadis?” kápolna meglátogatása után – mely nem tartozik a hét templom közé – a falakon kívüli Szent Sebestyén-bazilika felé indulunk (S. Sebastiano fuori le Mura), mely az antik római út, a Via Appia mentén fekszik. Közben szokás szerint a dicsoséges rózsafüzért imádkozzuk.

Ezután ismét visszatérünk a zarándoklat útvonalára (Via delle Sette Chiese), mely Szent Pál apostol sírtemplomához vezet minket (S. Paolo fuori le Mura). Ezután még jó egy óra gyaloglás vár ránk. Az utunkat szegélyezo néhány étteremben egy kis frissítot is magunkhoz vehetünk.

A vatikáni Szent Péter-bazilika, az elso egyházfo sírja fölé emelt hatalmas templom utunk célállomása. A pápával és a Szent Péter-térre érkezett zarándokok, turisták, utazók seregével együtt délben elimádkozzuk az Úrangyalát. De senkinek sem kell aggodalmaskodnia, hogy nem fog idoben megérkezni. Azok, akik csak késobb tudnak jönni, bizalommal gondolhatnak arra, hogy az imádság a Szentatyával és a többi zarándokkal is összekapcsolja oket.