A Pápai Német-Magyar Kollégium egy pápai intézmény, melynek elsődleges célja, hogy lehetőséget biztosítson közép- és kelet-európai szeminaristák és papok képzéséhez ill. továbbképzéséhez.

A 16. század közepén Németország a protestáns és katolikus szembenállás okán kettéhasadt. Johannes Morone bíboros volt az, aki különösen is szívén viselte a hitbeli egységet, melynek megteremtéséhez hiányoztak azonban a kellő teológiai képzettséggel és mély lelkülettel rendelkező papok. A bíborosnak sikerült Szent Ignacot és III. Pál pápát meggyőznie, hogy “világi papoknak faiskolát” alapítsanak. Erre 1552. Október 28-án került sor, az intézmény neve Collegium Germaicum volt.

Kezdetben a tanulók Németország észeki részéről jöhettek, a történelem során azonban egyre több helyről régióból érkezhettek a diákok, beleértve ebbe új országrészeket is. 1580-at írunk, amikor a következő fontos lépésre, a Germanikum és a Hungarikum kollegiumok egyesítésére került sor az intézmény életében.

Ebben az időben a kollégiumban 40 tanuló lakott, akik az alapítók akarátnak megfelelően a Szent Német-Római birodalomból és a magyar korona országaiból érkeztek Rómába tanulmányaik lefolytatására.

A Német-Magyar Kollégium vezetése a jezsuita rend feladata, P. Gernot Wisser SJ rektor mellett további három jezsuita atya és egy testvér alkotják a közösséget a házban. A ház közösségéhez két horvát szerzetesnővér is tartozik.