Róma egyik legmagasabb dombján, a Caeliuson álló körtemplom nemcsak az örök város egyik legnevezetesebb építészeti emléke, de egyúttal immár több mint félezer éve a magyar muvelodéstörténet, a római magyar jelenlét egyik legértékesebb monumentuma is.
Ókori források
A templomot I. Simplicius pápasága alatt (468-483) szentelték fel Szent István diakónus, elso vértanú tiszteletére. Ezek a jeruzsálemi Szent Sír templom mintájára épült emlékhelyek mindenütt centrális alaprajzúak voltak. A X. századi leírások a templom helyén egy Faunusnak szentelt templomot véltek felfedezni, majd Néró császár Marcellum Magnumának romjait, míg a XX. századi templomleírások a Rómán átutazó katonák szálláshelyéül szolgáló Castra Peregrinorum elemeinek felhasználását látják valószínunek a sajátos építészeti alkotásban, mely 24 méter magas, és három körfolyosót foglalmagában.
Az ókortól a középkorig
A Liber Pontificalis tudomásul adja, hogy a templom I. Simplicius pápasága alatt (468-483) épült. Nagy Szent Gergely pápa (590-604) többször misézett a templomban, melynek emlékét orzi a VI. század végérol származó kobol faragott pápai trónszék. I. Theodosius pápa (642-649) kápolnát építtetett a körtemplomhoz, ahová Szent Primus és Felicianus földi maradványait helyeztette el, ezáltal a templom a középkor egyik zarándokhelyévé is vált. A kápolna VII. századi apszisát igen szép bizánci stílusú mozaik díszíti.
A reneszánsz
V. Miklós pápa (1447-1455), aki az Avignoni fogságból hazatérve, Róma elso tudatos újjáépítojének számít, elrendelte a kerektemplom restaulását, és hogy a templom állandó gondozása biztosítva legyen, a Santo Stefano liturgikus szolgálatát a magyar alapítású pálos rendre bízta. Ez idobol származik a belso bejárat (ezen keresztül jutunk a templom mai terébe), maga a reneszánsz fooltár, és a fölszentelését megörökíto kotábla is, melyen olvasható, hogy a pápa a Santo Stefano Rotondót a magyar pálos rendnek adományozza.
Magyar emlékek
A templom közepén álló oltárt Szent István, Szent Imre és Szent László tiszteletére szentelték föl. A XVI. században a templom mellett lévo monostor a pálos rend római anyaházává vált, és a szerzetesek számára temetkezési helyként is szolgált.
Hanyatlás
A mohácsi vész (1529), a török uralom és a reformáció rohamos terjedése során veszélybe került a pálos rend is. Buda elfoglalása után (1541) a rend budaszentlorinci központi monostorát is megsemmisítették. 1580-ban már csak egy szerzetes élt a római kolostorban.
A Collegium Hungaricum alapítása
Az egykori Collegium Germanicum diákja, az erdélyi magyar jezsuita, Szántó Arator István pápai gyóntató arra tett kísérletet, hogy a „római magyar templom” mellett önálló magyar kollégiumot létesítsen, a katolikus restauráció szellemében. XIII. Gergely pápa, Szántó Arator István kérését elfogadva, 1579. március 1-én kelt bullájával megalapította a Collegium Hungaricumot, és egyúttal átadta az újonnan alapított intézménynek az eddig a pálosok gondozásában lévo templomot és monostort.
Az egyesítés
Tekintettel a pálosok heves tiltakozására és az új kollégium beindítási nehézségeire, XIII. Gergely pápa 1580. április 12-én újabb bullát bocsátott ki, melyben elrendelte az új magyar kollégium egyesítését az 1552-ben létesített német kollégiummal és összes javait az egyesített Collegium Germanicum et Hungaricumra bízta.
A templom magyar jellege az 1580. évi kollégium egyesítés után sem szunt meg. A templom ma a kollégium tulajdona. A XX. század közepén Mindszenty József bíboros hercegprímás címtemploma volt (1963-1975), majd 1985 óta Friedrich Wetter bíboros, München és Freising érsekének címtemploma, aki a kollégium egykori növendéke volt.